A keresztény üzletember



A keresztény üzletember hatalmas kertet vásárolt a város szélén, hogy hasznosítsa azt. Mindenféle szerszámot beszerzett, majd meghívta a testvéreket, hogy áldják meg a földet, hogy termékeny legyen.



A testvérek meg is jelentek, és körbejárták a kertet, hadonászva és imádkozva. Eltelt az év, és jött a tavasz. A kertet csalánok és gazok kezdték benépesíteni.



A keresztény csóválta a fejét, mert idáig sem gondozta senki a kertet, de legalább fű nőtt rajta. De most.... még a zöld fű is eltűnt! A keresztény elhatározta, hogy minden reggel kijön imádkozni a termésért, mert Istennek semmi sem lehetetlen, és hatalmas termést tudna idevarázsolni, szinte pillanatok alatt. Mert meg van írva, hogy "bármit kértek az én nevemben, megadatik néktek".
Eltelt a tavasz, a gaz már mellig ért, gyümölcsnek semmi nyoma. A szomszédos kertek szinte pimasz bujasággal ontották magukból a virágokat és a termést.



"Uram - kesergett a keresztény -, nem vagyok rá méltó, hogy megáldj. Ezért áldod meg a világiakat, igaz? Minden, ami az ő kezükben van, kivirágzik, minden, amihez nyúlnak, nyereséges lesz. Pedig ez minket illetne, hiszen te vagy a mindenség Ura, és annak adod javaidat, akinek akarod."



A szomszéd kert annyira burjánzott, hogy a körte- és almafák ágai roskadozva nyúltak át a keresztény kertjébe. Leszakított egy körtét és rá kellett jönnie, hogy ennél finomabb körtét eddig még nem evett.



Elhatározta, hogy negyven napig böjtől és kieszközli az Úrnál, hogy neki is ilyen kertje lehessen. A negyven nap alatt csont sovány lett, és a bordái teljesen kilátszottak. Beköszöntött az ősz, és a szomszédos kertből a szél hatalmas mennyiségben hordta át a lehullott faleveleket. Felvette az egyiket, és azon tünődött, milyen gyönyörű ez a falevél. A tervezés, a kivitelezés.... Tökéletes.



Majd felnézett az égre. Madárcsapatok tucatjai tartottak dél felé. Hirtelen talpra ugrott, de nem találta a kifelé vezető utat, mert a gaz immár két méteressé növekedett.
A hosszú böjttől elgyengült keresztény összeesett, és nem tudott többet megmozdulni. Arra gondolt, hogy jobb lett volna meg sem születni.
A távolban harang szólt.



Egy lélek hagyta el e világot, és senki sem tudta megmondani e földön, merre ment. Mint a szél, nem tudod, honnan jött és merre tart. Mert Isten útjai kifürkészhetetlenek.



És ha te nem teszed meg a fizikai világban azt, amit meg kellene tenned, a te utad az örökkévalóság felé is kifürkészhetetlen lesz.  Máté 25:30

 

KMA 2011