Az orosz hadihajó elfoglalása

A 1987-et írtunk.
Két évvel korábban tértem meg, és hatalmas tűz lobogott bennem, az első szerelem tüzének is hívják.
Valaki összehozott egy holland alapítvánnyal (Oosteuropa Zending - Keleteurópai Misszió), és egy évig én is részt vettem az akcióikban.
Rotterdami kikötőkben és kamionos gyűjtőpontokon osztottak Bibliákat és keresztény kiadványokat, sok nyelven. Már az első imaalkalmon bejelentettem nekik, hogy mi ezt máshogy fogjuk csinálni, nem azon a megszokott módon, ahogyan ezt eddig gyakorolták.
A legelső alkalommal, amikor beléptünk a rotterdami kikötőbe, éppen egy orosz hajó is tartózkodott a térségben. Nem kereskedelmi hajó volt, inkább hadihajónak tűnt. Az egyik testvérrel autóval közelítettük meg, és szóltam neki, hogy ezt előbb imádkozzuk meg.
Szóval elkezdtünk imádkozni a kocsiban, és azt tapasztaltuk, hogy Isten jelenléte hatalmasan megnövekszik és átveszi az imáink vezetését. Vagy százezer harcos angyalt kértem a hajó fölé, és éreztem a szellememben, hogy ott vannak és a támadásra várnak.


Azt is imádkoztuk, hogy amikor rálépünk a feljáró folyosóra, Isten jelenléte vegye hatalmába a hajót, és itasson át mindent, embert és tárgyat. Én mentem elöl, és amint a feljáró korlátjára tettem a kezem, mintha áram csapott volna meg, akkora erő áradt szerteszét.
Dülöngélve mentünk tovább. A fedélzetre érve csodálkozva vettük észre, hogy eltűntek az őrök.
Ezidáig senkinek sem sikerült orosz hajóra feljutni az alapítvány fennállása óta.
Belebotlottunk tehát néhány matrózba, és elkezdtük hirdetni nekik az evangéliumot, kézzel-lábbal magyarázva. Pár perc múlva előkerült a kapitány. Fiatal, jó megjelenésű, szimpatikus ember volt, teli hencegő önbizalommal, és megkérdezte, hogy mi keresnivalónk van itt. Elmondtuk neki, hogy Isten szavát jöttünk elhozni azoknak, akik éhesek az örök életre. És elővettük a Bibliáinkat a hátizsákjainkból. A kapitány elkezdett gúnyosan hahotázni, és azt felelte: csak nem hiszitek azt, hogy van itt akárcsak egyetlen ember is, akit érdekelne ez a mesekönyv. Azt feleltem neki: de, mi pontosan azt hisszük, hogy sokakat érdekelne a dolog.
Ismét elkezdett hahotázni, és azt felelte: nos, lássuk csak.


  Pillanatok alatt előhívták a legénységet, lehettek vagy negyvenen, akik pillanatok alatt körbe is fogtak minket. Lábainknál hevertek a kibontott hátizsákok, nyitott szájakkal. A kapitány még mindig előre-hátra hajlongva hahotázott. Hirtelen megragadtam az egyik hátizsákot, odaugrottam a megdöbbent emberek elé, és elkezdtem kiosztani a Bibliákat. A társam követte a jó példát. Csak annyit észleltem magam körül, hogy a kapitány hahotázása elfullad, és hatalmas csend vett körül bennünket. Az emberek, akik körbevettek minket, azt hihették, hogy kötelező elfogadni a könyveket, és átvették egytől egyig.


Utoljára odafordultam a lebénult, elvörösödött arcú kapitányhoz, és neki is a kezébe nyomtam egy orosz nyelvű Bibliát. És ő is elfogadta megdöbbenésében! Szinte nem is tudott magáról, önkívületben leledzett. "God bless you all", kiáltottuk oda a tengerészeknek, és visszafelé integetve elindultunk lefelé, a partra. Hazaérkezve elmondták a munkatársak, hogy ilyen áttörés még soha nem volt az alapítvány történelmében. Ettől kezdve hatalmas ajtókat nyitott az Úr a Bibliák terjesztésében. Még kínai hajókra is feljutottunk az Úr kegyelméből. Sőt olyan csodákban is részünk volt, ami országok politikai helyzetét változtatatta meg pár év múlva.

Mi ebből a tanulság, miért mondjuk ezt el most nektek?


Mert ha az Úr egy ilyen hermetikusan lezárt néphez (vagy hajóhoz) el tudott jutni, akkor Magyarország semmiség neki. Egy évvel ezelőtt kaptunk egy egyszerű üzenetet az Úrtól, amit közzétettünk a kma blogbejegyzésében:


"Az Úr hatalmas hadsereggel indult el Magyarország felé, és hamarosan itt lesz. De az tőlünk függ, hogy mikor érkezik meg." Az imáinktól is függ, hogy mennyire vagyunk hatékonyak az evangelizálásban. Mert miért jönne el az Úr az olyan keresztényekhez, akik nem végzik el azokat a munkákat, amik rájuk lettek bízva? Be kell mennünk a sűrűjébe, a falvakba és szegénynegyedekbe. A gettókba, ahol a maffia árulja a lányainkat. Ahol rabláncra vannak fűzve az emberek. És akkor fog eljönni a te világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod előtted fog járni, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! 


..... akkor felragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.

Áldjon meg az Úr, gazdagon.

H. László
az egyik KMA alapító tag