Keresztény kúltúra

Vannak olyan dolgok, amelyeket nehéz kimondani, mert fájdalmat okoznak.
És ezért nem meri senki még említeni sem. Ez a blogbejegyzés is egy ilyen témát érint.
Közben az egyház pedig imádkozik és megpróbál egységre jutni, de ez nem sikerülhet kommunikációs csatornák nélkül.
Házat sem lehet építeni habarcs nélkül, mert ez tartja össze a köveket.

A habarcs előbb puha, képlékeny, tele van vízzel.
Felveszi azt a formát, ami abban a pillanatban szükséges, kitölti az üres teret.
A gyülekezetek között jelenleg hatalmas űr tátong.
Pásztorok ezt nem fogják tudni megszüntetni, mert az elhívásuk nem erre szól.
A keresztény kultúra az, ami át tudja hidalni egyházak közötti szakadékokat.
A keresztény kultúra az, ami a mostani kor követelményeinek megfelelő dolgokkal tudna előrukkolni, ezáltal mindenki érdeklődését felkeltvén.
És miért? Mert ingyenes, erőteljes, nem alkuszik meg a hazugságokkal és mindenki meríthet belőle, amennyit csak akar.
Ezért lenne fontos nagyobb támogatást adni a művészeti alapítványoknak, művészettel foglakozó keresztény csoportoknak és egyéneknek, hogy szabadon mozoghassanak Isten mindenkit elárasztó kegyelmében, szeretetében és gazdagságában.

Sok vihart kibírt ez a házikó is, mert van, ami összefogja (a biztos alapzat most egy másik téma lenne).

 

 

Ui: a keresztény kultúra az nem azt jelenti, hogy
van egy amatőr báb vagy táncsoportunk a gyüliben, és a magunk szórakoztatására használjuk.
Ennél tovább kell lépni, és olyan dolgokkal előrukkolni, ami a világiak számára is befogadható.

 

 

....