A keresztények ellen harcolni gyávaság

Egy olyan csoport ellen hadakozni, akik nem ütnek vissza, akik nem hajlandók fegyvert fogni emberek ellen, gyávaságról tanúskodik.
Az a tény, hogy a keresztények mint bárányok jelennek meg a világban, az Jézus parancsaira utal:
Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Mt 5:44



Másszóval a keresztények nem emberek ellen harcolnak, hanem olyan szellemi hatalmasságok ellen, amiket az emberek nemigen láthatnak, mert láthatatlanok. Tehát minden embernek (az ellenségnek is) meg kell adni minden esélyt arra, hogy megtalálják az utat Istenhez, és ez az Út nem más, mint Krisztus maga.
Még akkor is, ha ez a keresztények halálával végződik, ami nekik lényegében nem a végleges halált jelenti a Jn 8:51 szerint.
Persze mindig vannak olyan vallási vagy egyéb csoportulások, akik Isten küldötteként jelennek meg, fosztogatva, káromkodva, erőszakoskodva és nem riadnak vissza még nők és gyermekek megerőszakolásától vagy meggyilkolásától sem. Mert szerintük ezt az Istenük nevében teszik.
De a biblia rávilágít azoknak az embereknek a karakterére vagy tulajdonságaira, akiknek cselekedeteik igazán Istentől vannak:  De az Isten Szellemének gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.   Gal 5:22
És persze azokat is megemlíti, akik nem Istentől vannak, vagyis a test cselekedeteinek rabságában sínylődnek (ezeket kell duplán áldani, hogy lehetőségük legyen a megtérésre):
A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. Gal 5:19-21
Az ilyenek nem léphetnek be Isten Királyságába, hiába hitetik el követőiket az ellenkezőjével.
Aki egy kisgyermeket megbotránkoztat (akár szavakkal), jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik, Jézus szerint. Mk 9:42
Az ilyennek már bűnbocsánatra is elég kevés esélye maradt, mert az a kisgyermek, akit esetlg bántalmazott akár egy képzelt isten nevében, ez a kisgyermek már eleve hordozta magában Isten Királyságát (Mt 19:14), és ha egy ilyen kisgyermeket bántasz vagy meggyalázol, a magad mocskos indulataidat többre tartva a gyermek tisztaságánál és ártatlanságánál, véged van. Tehát ilyenek ellen harcolni gyávaság, mint az is, ha valaki leteszi a fegyvert, mert nem akar harcolni senkivel, átengedve minden e-világi vagyonát a világiaknak (Mt 5:40), mert az igaz  keresztények a mennyben gyűjtenek maguknak kincseket (Mt 6:19), és csak arra vannak berendezkedve, hogy segítsenek a világnak... nos az ilyenek ellen harcolni hatalmas erőmutogatással, tankokkal, fegyverekkel, megtévesztésekkel, könyörtelenséggel (ami már eleve nem tükrözheti vissza még egy képzelt isten karakterét sem), gyávaság. Kiállni az elnyomottakért, a hazugok ellen, a rabszolgatartók és hitetők ellen... az lenne a bátorság az Ige szerint is.
Nyisd meg a te szádat amellett, aki néma, és azoknak dolgában, akik adattak veszedelemre.    Példabeszédek 31:8