Menekülés az Istendicsőítésbe
Képzeld el az apostolokat a csónakban. (Mt 14:24-33)
Péter kilép a tengerre, és elkezd járni, de a többi nem követi őt. Látják a csodát, ismerik az igét: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. (Márk 16:15-18)
Tehát tudják azt, hogy csodák akkor fognak történni, ha elhagyják a csónakot (a gyülekezet falait), és hitben kilépve elkezdik hirdetni az Úr hatalmas tetteit. De ez helyett elkezdenek tanakodni, és arra a következtetésre jutnak, hogy magát a csónakot kell az emberek szemében vonzóvá tenni, és akkor mindenki oda fog tódulni anélkül, hogy nekik el kellene hagyni ezt a biztos menedéket.
Jönnek tehát a különféle ötletek: teadélutánok, vetítések, gyülekezeti táborok, zsúrok, karácsonyfák és mikulások, születésnapi torok, zenés összejövetelek... minden ami egy csónakba belefér.
Csináljunk Istendicsőítő bandát, mert akkor a kenet kiárad az utcákra, és megtérnek az emberek maguktól, anélkül, hogy velünk beszélnének. Csuda jó, nem igaz? Tehát az összes kreativitás elkezd tolongani egy olyan szolgálat körül, ami alapjában véve meddő a világ számára, mert nincsen benne számukra üzenet. Persze vannak kivételek, kivétel az erősíti a szabályt (de mindenki kivételnek hiszi magát, sajnos).
Ilyen kivétel volt a Jesus Culture és a Planetshakers*** például. Nagyon jól indultak, aztán kezdett lefulladni minden, mert a spontán megnyilvánulásokat felváltotta az emberi izgágaság. Kirúgták azokat a tagokat, akik nem tetszettek a fő alapító tagoknak, és betettek helyettük olyanokat, akiknek szebb volt a megjelenésük, de már nem Istentől lettek igazán elhívatva. És az egész ledegradálódott egy mutatvánnyá, mert Isten jelenlétét nem fogod tudni automatizálni. Ezért szerintünk nem szabadna ennek a sok keresztény zenésznek mind becsődülnie az Istendicsőítésbe, csak azért mert ez könnyebb, divatosabb és gyorsan sikert hozó (a sokság ellenére alig van igazán jó Istendicsőítő produkció az országban). Hanem zenei bandákra van szükség, akik kihordják a megváltás üzenetét a világi területekre (mindenkinek a saját nyelvezetén).
Petra, az evangelizációra kihegyezett rockbanda. Tudnánk ennél sokkal merészebb bandákat említeni, de példának ez is megfelel. Mert nem az számít, hogy ki a merészebb, hanem ki követi Jézus utasításait.
Petra, az evangelizációra kihegyezett rockbanda. Tudnánk ennél sokkal merészebb bandákat említeni, de példának ez is megfelel. Mert nem az számít, hogy ki a merészebb, hanem ki követi Jézus utasításait.
Az apostolok csónakja napjainkban már hatalmas tengerjáró parti-hajóvá lett sok helyen, ahova már csak szórakozni járunk, gondosan elkerülve a világiakat. Az apostolok egész éjjel halásztak, de nem fogtak semmit, pedig halászok voltak! Akkor Jézus azt ajánlotta nekik, hogy a csónak másik felére dobják ki a hálóikat, és láss csodát: a hálót nem bírták kihúzni a halak sokasága miatt (Jn 21,6).
Miképpen lehetséges úgy halászni, hogy a csónak egyik felén nincsen hal, a másik felén pedig nyüzsög? A természetben szinte lehetetlen lenne megtalálnunk egy ilyen hot-spotot, tehát az egészet szimbolikusan kell értelmeznünk. Hol lehet a mi életünkben egy olyan válaszfal, ahol az egyik oldalon nincsenek megtéretlenek, a másikon pedig nyüzsögnek? Hát igen, ez a választófal a gyülekezet falai. A csónak a gyülekezet (ahonnan Péter is kilépett a tengerre), és a falakon kívüli rész az, ahová Jézus kivezényelt bennünket. De ha jól megnézed, mindenki a csónakban szorong, azt lehetne mondani, hogy minden tucat keresztényre csak egy olyan jut, aki bevállalja a csónakon kívüli térséget is.
A megoldás itt az, hogy ki kell lépni a falakon túlra. Nem a falat kell lebontani, hahó! A csónak (a gyülekezet) az fontos funkciót tölt be az életünkben: ott erősödünk és oda gyűjtjük a kifogott halakat.
Torben, amikor itt volt három napot, nem az Istendicsőítésben hempergett egész nap (pedig az Istendicsőítés az a keresztények egyik legfontosabb tevékenysége házon belül - nézd "IHOP" menüpontot), hanem minden nap kivezényelte a több száz embert az utcákra, kis csoportokban, és ezáltal rengeteg ember tért és gyógyult meg! Természetesen nagy támadások érték ezt a kiváló testvért, mert a keresztény parti-hajók kapitányai (vezetők, pásztorok stb...) nem tudták elviselni, hogy valaki egy, az övékétől eltérő programmal próbál jönni. Hogy-hogy kilépni a csónakból és elkezdeni a vízen járni? Pedig ezt kéri tőlünk Isten igéje, erről szól az új bibliatanulmányunk is (és rengeteg más megnyilvánulásunk a honlapunkon).
Te kit követsz? Embereket vagy az Isten szava lesz a lábad lámpása? (Zsolt 119:105)
*** A Jesus Culture-t és a Planetshakers-t a Kma mutatta be az országban kb. 7-8 évvel ezelőtt, amikor lefordítottuk az első zenei kiadványaikat.
Vonatkozó igerészek:
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! (Mt 14:24-33)