Mint éjjeli tolvaj
Végső idők KMA-klipje

A végső idők klippje, amihez egy tanúbizonyságtétel is tartozik.
Mert az Úr hihetetlen erővel szólt bele ebbe a klippbe (nem volt betervezve).
Aug. 20-án (2009) délelőtt kimentünk a dunakorzóra (Lánczhíd, budai hídfő)
és órákig vártunk a repülő-show-ra, hogy elkezdődjön.
Levertük a tábort a híd közepén, a híd alatt végül a híd mellett.
Repülők nem jöttek.
Annyira elkenődtem, hogy feladtam.
Hihetetlen meleg volt és letáboroztunk a hazafelé vezető busz megállójába.
Vártunk vagy félórát, busz nem jött.
Az elkeseredés nőtt bennem (nem volt nálunk csak víz, az árusoknál 500 volt 1 perec).
Akkor megpillantottunk egy ABC kisüzletet és bekajáltunk rendesen.
A test mekapta a magáét, nem zúgolódott többet, azért sem,
mert végre repülőhangok törték meg a csendet.
Tehát új erőre kaptunk és visszamentünk a lánczhídhoz.
Repülőket akartam filmezni (hátha jó lesz valamire egyszer - hehe, én ostoba)
de nem filmezhettem egyet sem mert észrevettük az emberek furcsa viselkedését
és akkor már tudtam mit akar az Úr tőlünk: A Jézus eljövetelét illusztráló klippet.
Este kimentünk a tüzijátékra is, épp időben értünk oda.
A klippben a tüzijátékos jelenetek fordítva (hátrafelé) vannak lejátszva,
így olyan mintha a városra esne a tűz.
Ezek az ötletek szerintem mind az Úrtól jöttek
és én pedig szégyellhetném magamat hitetlenségemért (de inkább büszke vagyok Ő rá).
Mert egy hete hírdetem hogy nincs boldogasszony napja, sem szentjános, teréz, pápa, habakukk ....
Nincs démonok napja, soha, mert csak az Úr napja van (folyamatosan).
Mert Ő adott nekünk mindennapra egy új napot és nem más.
Ő teremtette e napot is, amiben most vagyunk.
És én ezt akkor ott helyben megtagadtam, mondván: ez nem a mi napunk.
Menjünk haza (az Úr nem segít).
És mikor eljutottunk idáig, a hitetlenség legalacsonyabb pontjáig, akkor jött az Úr hatalmas hadakkal!
És megmutatta magát:
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! (Ézs. 55)
Mert nem Neki kell akkorának lennie, aminek mi képzeljük el,
hanem nekünk kell olyanná válni, amilyennek Ő képzelt el minket.
(és kórusban énekeljük hogy: HALLELÚJA!)