Budavár Ostroma - Buda visszafoglalása a töröktől - (Kma 2011) 

Amikor Buda várát elfoglalta a török, trükkökkel vették be a várat, békés turistáknak álcázván magukat. A videón valódi fegyvereket és ruházatokat használtak a katonák, a felvétel az eredeti színtéren (Buda várban) lett felvéve, több történelmi szervezet és múzeum résztvételével.



Európa megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy Buda visszafoglalása a töröktől 1686. szeptember 2-án megtörtént. A régóta várt esemény Buda török kézre kerülése után 145 évvel és négy nappal valósulhatott csak meg. Ezt megelőzően összesen öt alkalommal, legutóbb 1684-ben próbálták visszafoglalni a magyar fővárost. A török hadsereg megpróbálta 1683-ban Bécs városát elfoglalni, emiatt Európának kétsége sem lehetett, hogy az Oszmán Birodalom végső célja az egész kontinens meghódítása. A történelmi veszélyt a pápa érezte talán leginkább, és felismerve az összefogás jelentőségét, létrehozta a Szent Ligát, amely egy többnemzetiségű ostromló keresztény zsoldos sereggé vált. Magyar hadseregről nem lehetett beszélni, nyilvánvaló volt, hogy a magyarság sem visszaszerezni, sem megvédeni nem tudja országának közepét. Buda jól kiépített vár, melyet a török várvédők újabb és újabb erősségekkel falakkal, bástyákkal bővítettek ki, és kijavították a két évvel korábbi sikertelen ostrom omladékait. A védők tudták, hogy stratégiai szempontból Buda a még meg nem hódított Észak-Magyarország kulcsa, és jelentőségét fokozza, hogy Bécshez is viszonylag közel fekszik. Az ostromlottak nagy elszántsággal álltak ellen az ostromlók rohamainak, a török parancsnokok a végsőkig kitartottak. Európa megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy Buda visszafoglalása a töröktől 1686. szeptember 2-án megtörtént. A régóta várt esemény Buda török kézre kerülése után 145 évvel és négy nappal valósulhatott csak meg. Ezt megelőzően összesen öt alkalommal, legutóbb 1684-ben próbálták visszafoglalni a magyar fővárost. A török hadsereg megpróbálta 1683-ban Bécs városát elfoglalni, emiatt Európának kétsége sem lehetett, hogy az Oszmán Birodalom végső célja az egész kontinens meghódítása. A történelmi veszélyt a pápa érezte talán leginkább, és felismerve az összefogás jelentőségét, létrehozta a Szent Ligát, amely egy többnemzetiségű ostromló keresztény zsoldos sereggé vált. Magyar hadseregről nem lehetett beszélni, nyilvánvaló volt, hogy a magyarság sem visszaszerezni, sem megvédeni nem tudja országának közepét. Buda jól kiépített vár, melyet a török várvédők újabb és újabb erősségekkel falakkal, bástyákkal bővítettek ki, és kijavították a két évvel korábbi sikertelen ostrom omladékait. A védők tudták, hogy stratégiai szempontból Buda a még meg nem hódított Észak-Magyarország kulcsa, és jelentőségét fokozza, hogy Bécshez is viszonylag közel fekszik. Az ostromlottak nagy elszántsággal álltak ellen az ostromlók rohamainak, a török parancsnokok a végsőkig kitartottak. A feljegyzések összesen 104 500 főt említenek a kiszolgáló egységekkel együtt, ennyi ember kapott fizetést a hadjárat idejére. Azonban egy időben nem voltak ennyien a helyszínen jelen, mert a csapatok különböző időben érkeztek, illetve nagyarányú volt az elesettek száma. Számos forrás 70–80 000 katonára becsüli az egyesült keresztény csapatok létszámát. A legtöbb katonát az osztrákok, a bajorok, a magyarok, a németek és a brandenburgiak adták. Azonban Európa szinte minden népe képviseltette magát, többek közt holland, cseh, olasz, dán, burgundi, angol, spanyol, svéd, francia, és katalán katonák is harcoltak, századokba vagy ezredekbe szervezve, illetve a különböző századokba beosztott önkéntes katonák, tisztek és tüzérek között. A hadtesteket előkelő nemesek, bárók, grófok irányították. 1684-ben XI. Ince pápa kezdeményezésre jött létre a török ellenes szövetség, és úgy döntöttek, üldözni fogják a török hadsereget. Az egész Európából összegyűlt katonákkal meginduló ellentámadás négy év alatt Belgrádig szorította vissza a törököket. Július 25-én történt a legnagyobb török kitörés a várból, amelyet délen és északon egyidejűleg hajtottak végre. A harcban mindkét fél veszteségeket szenvedett, majd az oszmán katonák visszavonultak. Az ostromlók elbizonytalanodtak. Az összlétszám 41 000 főre olvadt. Haditanácsot ültek. Egyesek azon voltak, hogy bátran meg kell támadni a felmentő sereget, ha győznek, Buda magától elesik. Mások a vár alóli elvonulást javasolták. A fővezér viszont azt ajánlotta, várják be Scherffenberg hadtestét, addig a védőket további tüzérségi tűzzel tovább kell fárasztani. Végül ebben egyeztek meg. Augusztus 8-án a török felmentő sereg előőrsei harcba keveredtek a szövetségesekkel. Augusztus 12-én Szári Szulejmán pasa, nagyvezír (1685–1687) főserege Érdre érkezett, majd tábort vert Törökbálint és Budafok között. Augusztus 10-én Hatvanból elindult egy újabb török sereg, hogy csatlakozzon a felmentő hadsereghez, de Petneházy elállta az útjukat, emiatt visszatakarodtak Hatvanba. Augusztus 14-én Szári Szulejmán nagyvezír felmentő hadserege Budakeszi felől támadást indított. A fehérvári kapun egy század szpáhi tört ki, míg a sáncok túloldaláról a felmentő sereg janicsárjai vágtattak Petneházy Dávid ezrede ellen. A haditerv szerint győzelmük után egyesültek volna, és a várba siettek volna vissza. Majdnem bekerítették a kis számú horvát-magyar lovasságot, de Johann Heinrich von Dünewald, Claude Florimond de Mercy hadnagy és Pálffy János nádor a Városmajor lejtőiről indulva visszaszorította a törököket. Az eseményeket látva Lotaringiai Károly azt mondta: „A magyar lovasság csodát művelt”, és a sáncokból kivezényelt 20 000 katonát a török centrum ellen, mire a nagyvezír visszavonult. Ezt a harcot Nagyszénászugi–(Budakeszi) harcnak nevezték el a történészek. Ekkor kaphatta nevét a Budaörs határában található Törökugrató-hegy. Augusztus 20. hajnalán a kevésbé őrzött Ördög-árok vonalánál Pasarét felől 1000–1500 főnyi török lovas egység próbált bejutni a várba, ez egyesek szerint a támadók felének, mások szerint csak 150–300 lovasnak sikerült. Augusztus 29-én a török hadvezetés úgy gondolta, hogy a korábbi nagy török diadalok napján, a mohácsi vész (1526), a Nándorfehérvár (1521), Buda (1541) és Nagyvárad (1660) elfoglalásának napján támad. Az 1000 szpáhi és 2000 janicsár támadása azonban felmorzsolódott, és csak jelentéktelen egységek jutottak be a várba. A török seregben – egybehangzó vélemények szerint – túlnyomó részt fiatal, tapasztalatlan harcosok voltak. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy a nagyvezír nagyon óvatos volt, és nem indított döntő támadást. Július 25-én történt a legnagyobb török kitörés a várból, amelyet délen és északon egyidejűleg hajtottak végre. A harcban mindkét fél veszteségeket szenvedett, majd az oszmán katonák visszavonultak. Az ostromlók elbizonytalanodtak. Az összlétszám 41 000 főre olvadt. Haditanácsot ültek. Egyesek azon voltak, hogy bátran meg kell támadni a felmentő sereget, ha győznek, Buda magától elesik. Mások a vár alóli elvonulást javasolták. A fővezér viszont azt ajánlotta, várják be Scherffenberg hadtestét, addig a védőket további tüzérségi tűzzel tovább kell fárasztani. Végül ebben egyeztek meg. Augusztus 8-án a török felmentő sereg előőrsei harcba keveredtek a szövetségesekkel. Augusztus 12-én Szári Szulejmán pasa, nagyvezír (1685–1687) főserege Érdre érkezett, majd tábort vert Törökbálint és Budafok között. Augusztus 10-én Hatvanból elindult egy újabb török sereg, hogy csatlakozzon a felmentő hadsereghez, de Petneházy elállta az útjukat, emiatt visszatakarodtak Hatvanba. Augusztus 14-én Szári Szulejmán nagyvezír felmentő hadserege Budakeszi felől támadást indított. A fehérvári kapun egy század szpáhi tört ki, míg a sáncok túloldaláról a felmentő sereg janicsárjai vágtattak Petneházy Dávid ezrede ellen. A haditerv szerint győzelmük után egyesültek volna, és a várba siettek volna vissza. Majdnem bekerítették a kis számú horvát-magyar lovasságot, de Johann Heinrich von Dünewald, Claude Florimond de Mercy hadnagy és Pálffy János nádor a Városmajor lejtőiről indulva visszaszorította a törököket. Az eseményeket látva Lotaringiai Károly azt mondta: „A magyar lovasság csodát művelt”,[20] és a sáncokból kivezényelt 20 000 katonát a török centrum ellen, mire a nagyvezír visszavonult. Ezt a harcot Nagyszénászugi–(Budakeszi) harcnak nevezték el a történészek. Ekkor kaphatta nevét a Budaörs határában található Törökugrató-hegy. Augusztus 20. hajnalán a kevésbé őrzött Ördög-árok vonalánál Pasarét felől 1000–1500 főnyi török lovas egység próbált bejutni a várba, ez egyesek szerint a támadók felének, mások szerint csak 150–300 lovasnak sikerült. Augusztus 29-én a török hadvezetés úgy gondolta, hogy a korábbi nagy török diadalok napján, a mohácsi vész (1526), a Nándorfehérvár (1521), Buda (1541) és Nagyvárad (1660) elfoglalásának napján támad. Az 1000 szpáhi és 2000 janicsár támadása azonban felmorzsolódott, és csak jelentéktelen egységek jutottak be a várba. A török seregben – egybehangzó vélemények szerint – túlnyomó részt fiatal, tapasztalatlan harcosok voltak. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy a nagyvezír nagyon óvatos volt, és nem indított döntő támadást. 1684-ben XI. Ince pápa kezdeményezésre jött létre a török ellenes szövetség, és úgy döntöttek, üldözni fogják a török hadsereget. Az egész Európából összegyűlt katonákkal meginduló ellentámadás négy év alatt Belgrádig szorította vissza a törököket.

A felvételeket a Kma készítette, 2011, a Budavárban.