Ha kell, a háztetőről kiáltom, hogy Jézus él!

Get Adobe Flash player

Legújabb cikkek

Ima ügyfélkapu


Istenugyfelszolgalata2


A második esély
 

A Második Esély egy alkalmas film arra, hogy mi is felébredjünk álmodozásainkból, és meglássuk a valóságot körülöttünk.

A film egy feketék által lakott gettóban játszódik.
Egy sápadtarcút (whitie), vagy jobb fordítás lenne itt a hófehérke, küldenek ki egy számára szokatlan környezetbe, ahol persze már alapból mindent elszúr. A whitie-t Michael W. Smith játsza, hihetően alakítva a gazdag, elkényeztetett, semmire sem jó churchboy-t (templom egeret). Ami viszont sokunkat szimbolizál, mert a mai gyülekezetek főleg vallásoskodó keresztényeket termelnek ki magukból. Csak a magunk jólétével foglalkozunk. Ha problémával találkozunk, általában elintézzük valami olcsó dologgal, mint a filmbeli amerikaiak is teszik.

Letekerik az autó ablakát, és kidobnak valamit, ami nekik fölösleg. És tovább hajtanak.
Nem állnak meg, hogy a problémát megértsék, esetleg kétkezi munkájukkal besegítsenek.
Persze az Úr a szíveket nézi (kérdés, hogy hol itt a szív?), nem a cselekedeteket, sok keresztény szolgálat balszerencséjére.



Részlet a filmből (egy fekete pásztor szónoklata romba dönti az év fénypontját):
Ma reggel épp a pirosnál álltam, a mi környékünkön, ami talán az Önök szomszédságában van, uraim.
Egy nő jött oda, kezében egy takaróba csavart, kisbabának látszó tárggyal.
Kopogtatott az ablakomon, pénzt kérve.
Tudtam, hogy az csak egy műanyag baba a kezében. De ő csak folytatta a kopogást.
Szóval végül adtam neki 1 dollárt, csak hogy megszabaduljak tőle.
A Biblia Jakab 1. részében arra tanít minket, hogy az igének cselekvői legyünk, ne csak hallgatói.
Minden évben úgy érzem, hogy idejövünk, kopogtatunk az önök ablakain, csakhogy a mi babánk valóságos. Nem a pénzükért jöttünk.
Vannak tehetséges gyerekek a közösségünkben, akiknek szükségük van tanításra, vezetésre.
A feleségemnek szüksége van társakra, akik segítenek a prostitúciótól szabadulni akaró nőknek.
Szükségünk van iskola utáni felügyelőkre, bibliaiskolai tanítókra.
(itt bemutattak a rendezők, hogy lejárt az ideje)
Emeljék fel ezeket, hadd lássam! (felemeli a mindenki számára kiosztott adakozási űrlapot)
Így oldjuk meg mi, amerikaiak, a problémáinkat.
Letekerjük az ablakot, kidobunk valami pénzt, aztán továbbhajtunk.
Szóval az én üzenetem ezen a vasárnapon: ha nem jöttök le, és nem vállaljátok, hogy bepiszkítjátok a cipőtöket, tartsátok meg magatoknak az átkozott pénzeteket!

Találkoztunk olyan szolgálatokkal, ahol emberek gyógyulnak meg gyógyíthatatlan betegségekből.
Az adakozás viszont már nem volt elég a terembérlet kifizetésére sem.
A Morris Cerulló szolgálatán is (saját szemünkkel láttuk, Hágában) emberek tömegestül gyógyultak meg, olyan betegségekből, amire a családtagok több százezer eurót már kifizettek az orvosoknak, de hiába. Amikor ezek a sánták, vakok, bénák stb... meggyógyultak, az a sok száz jelenlévő nem volt képes összehozni a terembérre valót sem.
Hatalmas szégyen volt ez akkor, mindannyiunk számára.
E sorok írója akkor belenyúlt a zsebébe, és kivette az összes pénzét, ami volt (40 euró), és betette az adományok közé. Másnap, csodák csodájára, 400 eurót kaptam valahonnan, teljesen váratlanul.
Szóval a film üzenete ez: mindennel, amink van, segítsük a működőképes(!) szolgálatokat.
Hogy miről ismered fel őket?
Arról, hogy a frontvonalon vannak, és nem csak a szószékek mögül adják le dörgedelmes prédikációikat, hanem bemutatják a tagoknak az evangelizálás bibliai, és működő formáit.
A cipőjük általában poros, mert jöttek valahonnan, és mennek valamerre.
Jézus lábnyomaiban járva.