Jézus nem egymás elítélésére hívott el bennünket, hanem egymás szeretetben és imában való hordozására.
Igével szóvizó nem lehet csak úgy dobálózni. Azt csak az ördög tette eddig a bibliában. Megragadsz egy igerészt és jól fejbe suhintasz valakit azon a jogon, hogy "meg van írva". Persze, meg van írva, de nem minden tetszőleges szituációhoz. Neked az van megírva, amit Isten élővé tett számodra reggelente. Ami frissen hullott a mennyből. Persze ha reggel nem kaptál semmit a hosszú szunyókálásod miatt, akkor mész, és elorzol valamit a bibliából, és elkezdesz hadonászni vele. Leterítesz pár embert vele és "nyugodt" lesz a napod, másnap folytatva az egészet elölről. Pedig az Úr neked is készített élő igét (rémát, nem logoszt), minden reggelre. Mert a zsidóknak is megérkezett minden reggel a manna, vagyis a mennyei kenyér a sivatagban. Csak fel kell érte kelni időben és az Úr kezéből elvenni. És akkor megelégszel és hirdetni tudod az Úr hatalmas dolgait. Ha nincsenek az életedben hatalmas dolgok az Úrtól, akkor még hirdetni sincs semmit, nem igaz? Tehát a logoszban való megkeményedés ellenszere a réma (élővé tett ige).
Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem a Szellemé; mert a betű megöl, Isten Szelleme pedig megelevenít. 2Kor 3:6
