Fény a sötétségben

Meg vagy elégedve saját luxuséleteddel és egyszercsak kifogy a benzin.
Eltûnik minden, ami biztonság.
Minden leáll, a megszokott megszûnik.
Érzed, valami borzalom közeleg, de fogalmad sincs róla, ki az és honnan jön.
Akkor keresztények zörgetnek be hozzád és te rendõrért kiáltasz.
Pedig a pusztítás angyala már a szakadék szélére tolta az életedet.
Az Úr az ajtódon kopogtat.
Beengeded Õt?
Vagy hagyod hogy a halál angyala bilincseljen magához?
Örökre és visszavonhatatlanul.

A főszereplő a világi embert szimbólizálja,
a csöves pedig a keresztényeket.
Így lát a világ minket:
bolondok, akik még beszélni is elfelejtettek.
Akiknek csak egy rövid üzenetet kellene átadni:
a síneken áll az autója, asszonyom és mindjárt jön a vonat.
Ehelyett bonyolult bibliai vitákat folytatunk, eszmefuttatásokat, okoskodásokat.
A lényeg pedig elmarad.
A világ ez miatt nem hallgat ránk és igazuk van.
Mi pedig akárha erőszakkal is, de meg akarjuk menteni őket.
Ahelyett hogy követnénk Pál apostol példáját és elmondanánk az egyedüli üdvözítő üzenetet.

Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet,
a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;
Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
... a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket;
és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket,
hogy a valamiket megsemmisítse: 1 Kor. 1:23

Csodálatos kegyelem,
milyen édesen hangzik.
Megmenti a nyomorultat,
mint én.
El voltam veszve,
de megtaláltak.
Vak voltam, de most már látok.