A mulasztás bűne
A bűnnek két fajtája van: elkövetett bűn és a mulasztás bűne.
Elkövetett bűn az, amikor valami hamisságot teszünk.
A mulasztás bűne az, amikor semmit sem teszünk, pedig volna mit tennünk.
Az irgalmas szamaritánus példázatában a pap és a lévita nem vállalt semmit.
Az volt a bűnük, mint Mérózé.
Tehát, amikor az Úr „katonáit” nem támogatod, és nem vonulsz ki a harcra magad is, akkor bűnt követsz el.
Lehet, hogy nem követtél el semmi bűnt.
De ha nem vonulsz ki az ütközetre, hogy az Úrért harcolj, akkor vétkezel.
Bűn hátradőlni, és semmit sem tenni, amikor mások az Úr ügyéért harcolnak.
Ez nem elkövetett bűn.
Ez a mulasztás bűne.
Isten csalódott, ha egyetlen olyan férfit sem találhat, aki vezesse népét.
Isten munkáját azonban az nem akadályozza meg, hogy a férfiak kudarcot vallanak.
Helyettük asszonyokat használ fel.
Isten évtizedeken át sok asszonyt használt fel, minden kontinensen, hogy számára nagy munkát végezzenek.
Isten nincs korlátozva férfiakra, hogy művét véghezvigye.
Miután Izrael Siserától megszabadult Debóra és Bárák elénekeltek egy éneket (5. rész).
A 16. vers szól a különböző törzsekről, akik eljöttek, hogy a háborúban részt vegyenek.
Azután a 23. versben ezt
olvassuk: „Átkozzátok Mérózt!” Miért kell átkozni Mérózt? Azért, mert nem tett semmit. Nem ment
az Úr népe segítségére, amikor az ellenség jött.
http://www.istenkereso.hu/letoltesek/tanitasok/Zac_Poonen_-_Noi_vezetok.pdf